József Attila új síremléke

2005. decemberében, József Attila halálának évfordulóján avatják fel azt az új síremléket, melynek alkotóját pályázaton választották ki.
A pályázatot elbíráló bizottság Schneider Márta helyettes-államtitkár elnökletével 2005. május 9-én hozta meg döntését: a szakértői zsűri javaslatát elfogadva, a legnagyobb támogatottságot kapott tervet, Bálványos Levente - Horváth Csaba Sztélé című pályatervét minősítette a pályázat nyertesének.

Bálványos Levente 1966-ban, Horváth Csaba 1965-ben született, mindketten a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végeztek. A pályázatra négy tervvel is jelentkeztek. Nyertes tervük maximálisan figyelembe veszi a kiírás sokrétű követelményrendszerét. Plasztikailag megformált jelet állít az emlékezéseknek és megfelelően kitágított emlékhelyet teremt ugyanakkor kerüli a monumentális hatású eszközök használatát. Mindezt az eredeti sír helyének, feliratának megtartásával, megjelenésében egyszerűen, szerényen, hivalkodástól mentesen, de kifejezően, tartalmasan teszi. A rozsdásodó vassztélére az Íme, hát megleltem hazámat vers sorai kerülnek.

József Attila születésének centenáriuma alkalmából hirdettek nyilvános ötletpályázatot szobrászok, képzőművészek és építészek számára. A kiírás szerint József Attila budapesti sírhelyére és annak közvetlen környezetére vonatkozó képzőművészeti alkotást, emlékhelyet kellett tervezni. A pályázatra és az emlékhely megvalósítására összesen 20 millió Ft állt rendelkezésre, amelyből 15 millió Ft-ot az NKÖM, 5 millió Ft-ot pedig a Fővárosi Önkormányzat biztosít.
A pályázatot rendkívüli szakmai érdeklődés kísérte: 119 érvényes pályázat érkezett, a résztvevők - egyedül vagy alkotópárban - összesen 169 pályaművet mutattak be. A tervek között egyaránt akadtak figuratív és nonfiguratív megoldási javaslatok. A nagyszámú megoldás művészi értékeit elismerve a zsűri elsősorban a költő sorsának, életművének elvontabb eszközökkel történő felidézését, a plasztikai-építészeti megformálásra tett kísérleteket, a meditációs tereket teremtő elképzeléseket tartotta továbbfejlesztésre alkalmasnak.
A meghívásos pályázatra beérkezett tervek bírálatára a Képző- és Iparművészeti Lektorátus Benedek György, Gaál Tamás, Körösényi Tamás szobrászművészeket, Boros Géza és Szőllőssy Ágnes művészettörténészeket, az ötletpályázat értékelésében is közreműködő szakértőket kérte fel. A szakbizottság munkájában részt vett Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság titkára, Harsányiné Székács Ágnes a Fiumei úti temető igazgatója, Füleki Mihály, a Nemzeti Évfordulók Titkársága programkoordinátora, valamint Kirschner Péter tanácsadó (Schiffer János főpolgármester-helyettes képviseletében). A családot Makai Ádám, Makai Zsuzsanna és Dóra Gábor képviselte. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus részéről Keszthelyi Ferencné igazgató és Prokai Gábor osztályvezető vett részt a bírálatban.

Budapest, 2005. május 10.

SZTÉLE

- részlet műleírásból -

A sír
A jelenlegi sírhely felett az eredeti sírfeliratot hordozó márványtábla egy vízszintes lapos négyzetes diszkrét talapzatra kerül (25 cm magasan), az eredeti helyen. Hagyományos síremlékből így jelölő emléktáblává válik.
A talpazatot az eredeti sírhely kerületét megtartó 5 cm-es mészkő keret öleli, mécsesek a kőkereten vagy a diszkrét kőalapzaton a márványtábla széle melletti keskeny sávban helyezhetőek el.
A fejfa szerepét átveszi a vassztéle.

A vassztéle távolabbra kerül a sírhelytől illetve a sírhelyhez tartozó padtól. Az így megteremtett távolság fontos részévé válik az emlékhelynek.

A vas
A nyers, durva vaslemez a temetőben sétálókat megállásra késztetheti. Az anyag idegensége, durvasága, hétköznapisága felhívó jelként hat.
A fejfa szerepét átveszi a vassztéle, bár hátrébb a parcella terében áll, távolabbra kerül a sírhelytől illetve a sírhelyhez tartozó padtól, párhuzamosan a sírhoz vezető úttal és a sírkő tájolásával. Az így megteremtett távolság szintén fontos része az emlékhelynek.

(ÍME HÁT, MEGLELTEM HAZÁMAT…)
József Attila versét egy 2,5 méter magas, 90 cm széles vaslemez hordozza. A natúr rozsdásodó vaslemezen a betűk a lemez teljes vastagságában átmetszettek. Az anyaghasználat mintegy megidézi és szimbolizálja József Attila sorsát.

A kiemelés
Az emlékhely területét megemeljük. A megemelés egyben a kiemelés gesztusa is.

Táguló tér
Az emlékhely alaprajza a vassztéle felé táguló trapéz, melynek szárai túlzóan perspektívát módosító hatásként működve, horizontálisan táguló teret hoznak létre. A sírtól távolodva, a sztéléhez közeledve, e táguló tér feszültséget teremt, melynek tengelyében áll a magányos vas sztélé. A túlzó perspektíva-korrekció miatt a vassztéle a valós méreténél kisebbnek tűnik.
A sír és a sztéle távolsága a jelent és emlékezést összekötő meditációs útszakasz, amely a síremlék látogatójának lehetővé teszi a kegyhely testi-fizikai befogadását.

Nézőpont
Az alaprajz trapéz szárainak képzetes meghosszabbítása a járdán egy különleges nézőpontot jelöl ki. Ebből a perspektívából az alaptrapéz mészkő szárai a látóterünkben függőlegesnek mutatkoznak, olyan párhuzamosoknak, melyek a végtelenben sohasem találkoznak, negligálva a hétköznapi tapasztalatot és egy tragikus pontot a múltban. Ez a nézőpont az emlékezés pontja.