Beszámoló a Kállai Ernő kutatási ösztöndíjhoz

Baglyas Erika

A szöveg szerepe, hatalma és hatásmechanizmusai
a magyar kortárs képzőművészetben

 

Az elmúlt két ösztöndíjas évben elsősorban a képzőművészeti műalkotásokban lévő közvetlen szöveghasználatot vizsgáltam, a vizuális művekben lévő szöveg pozícióját és hatásmechanizmusait; kép és szöveg egyidejű, párhuzamos jelenlétét elemeztem egyes alkotásokban vagy bizonyos életműveken belül. A múlt évben figyelmem a szöveg jelenlétének tágabb értelmezésére tevődött át, arra tudniillik, hogy a közgondolkodásban megjelenő szavak, szövegek milyen hatással vannak egyes képzőművészeti tendenciákra. Ezért ezévi beszámolómban a szöveg szerepét és hatalmát kétféle nézőpontból közelítem meg. Az elsőben, a megjelent publikációimban is alkalmazott szempontrendszerek által szövegeket használó művek prezentálásán keresztül (Hátraarc). A másodikban pedig - egy általános jelenség ismertetését követően (Az év szava) - egy bizonyos művészeti magatartásforma bemutatására teszek kísérletet néhány konkrét példán keresztül. 

 

Hátraarc

Hosszabb tanulmányt szenteltem két művész munkáinak, akik ab ovo következetesen használnak szöveget műveikben. Az egyik írás Rácz Márta munkáit és alkotói módszerét elemezte (Van fogalmunk róla, BALKON 2009/3.), valamint nyelvi kétségeit a nyelv használhatóságát illetően, melyeket kinyilatkoztat munkáiban. A másik Benczúr Emese szöveghasználatáról szólt, melyben több évet felölelő alkotótevékenységének karakteres állomásait emeltem ki - kitérve legújabb munkáira is -, bemutatva azt a szempontrendszert, amely meglátásom szerint jellemző művészetére, különös tekintettel az illeszkedés-paradoxon mechanizmusára és problémájára kép és szöveg együttes használata esetén (Szavakból Kép/let(t), BALKON 2009/10-11.). Továbbá, megjelenés előtt áll a Chilf Mária új, 2010-es katalógusába írt szövegem ("Teljes az Ott, és teljes ez Itt.", amelyben az utóbbi években készült munkáit elemzem, és néhány művén keresztül arra is reflektálok, hogy munkáinak szerves részét képezi a hozzájuk rendelt cím, mely ugyan nem jelenik meg a képen belül, de elválaszthatatlan attól. Szintén publikálás előtt van a Gerhes Gábor Bolond világ című kiállításáról szóló cikkem (Bolondok aranya, BALKON 2010), mely a művész megváltozott szerepéről szól. Az ösztöndíjam témájához kapcsolódóan fontos ebben a szerepváltozásban a művész (Gerhes) etnográfusi magatartása, illetőleg a művek mellé rendelt, hosszabb-rövidebb statementek, melyek a múzeumi eszközrendszer kisajátításával kvázi "értelmezik" a kiállításon és a katalógusban látottakat. Továbbá befejezés előtt áll egy megkezdett tanulmányom a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat számára, mely képzőművészeti vonatkozásban a "Kép és szöveg" tematikát járja körül.

 

Az év szava

A köznyelvben lévő változások (új szavak megjelenése) politikai, gazdasági, társadalmi folyamatok lenyomatainak tekinthetők, amelyek hol kevésbé, hol pedig radikálisan formálják a közgondolkodást. Az új szavak beépülése a köztudatba nem pusztán az új kommunikációs eszközök megjelenését és azok használatából eredő új tudást jelentik, egyszersmind legitimizálják létüket és a globális folyamatok revelációjává válnak, amelyek a rutinélettel párhuzamosan a művészeti praxisban is megjelennek. Az elnevezés a létezés megerősítése, a létezés pedig a névadás által válik értelmezhetővé. Ebben a fejezetben az elmúlt évek világszerte legtöbbet használt, legtöbbet keresett kifejezésein keresztül térek ki azokra a jelenségekre, amelyek hatása a képzőművészetben a művész - eddigiektől eltérő - társadalmi pozíciójában és magatartásformájában mutatkozik meg.

Bevett praxis, hogy év végén a világ vezető sajtóorgánumai összegzik és összegyűjtik az év legjobb sajtófotóit. Az utóbbi években az is elterjedt, hogy az év képe mellett kiválasztják az év, sőt, évtized legfontosabb szavait is. Ahogy a kiválasztott képek tükörképet adnak a világban zajló eseményekről, úgy a kiválasztott szavak is megjelenítik azokat a főbb tendenciákat, amelyek a nemzetközi színtéren zajlanak. 2004-ben a Merrian-Webster online szótár szerint a legtöbbet keresett szó a "blog" lett. Körülbelül 1999-re datálják megjelenését, akkoriban felvették az online szócikkek közé, 2005-ben pedig már a szótár nyomtatott kiadásában is szerepeltették. 2009-ben az Amerikai Dialektikus szótár szerint az évtized szava a "to google", mely a híres keresőprogram márkanevéből vált igévé, magyarul guglizni, ráguglizni, mely a rákeresni szinonímájává vált. 2009-ben az Oxford szótár az "unfriend" szót választotta az év szavának, mely a közösségi portálokon lévő barátok kitörlését jelenti.

A művészeti kommunikációban is számtalan esetben tapasztalható, hogy bizonyos kifejezések divatba jönnek vagy eltűnnek. Az egyik ezek közül a szubverzív szó, mely újabban egyre több képzőművészeti tárgyú szövegben tűnik fel. Csak néhány példa a közelmúltból: szubverzív affirmáció (Schneemeier Andrea Luxusvacsora - terápiaszínház c. kiállításának sajtóanyagában(1)) szubverzív design (Typopass c. kiállítás sajtószövegében, Platán Galéria, Dorottya Galéria) Szubverzív részletek című kiállítás(2). Felsorolás szintjén az utóbbi évek terméséből kiragadva néhány példa a Balkon, Új művészet, Holmi, tranzit.blog.hu szövegeiből: szubverzív elemek, szubverzív figyelem, szubverzív térhasználat, a kert szubverzív klasszicizmusa, morális-szubverzív álláspont, szubverzív szellem, szubverzív aspektus, aktivista-szubverzív tartalmak, szubverzív projektek, szubverzív kirohanás, szubverzív kitérés, szubverzív energia, szubverzív komikum..stb. A szubverzív szó latin elemekből eredő, régies kifejezés, jelentése felforgató. Angolul például a subversive act(ivitie)s a fennálló rend ellen irányuló felforgató tevékenység/cselekmény. Talán nem véletlen, hogy használata a művészeti kontextusban gyakorivá vált.

Több művészeti kezdeményezésben a művész megváltozott magatartásformája és a művészet megváltozott szerepe nyilvánul meg, amelyek megvalósulásukat tekintve inkább hasonlítanak a - művészeten belüli - "civil" kezdeményezésekhez (ahol az üzenet maga a mű), mint a hagyományos értelemben vett "tárgyiasult" műalkotásokhoz. Az egyéni művészi munka feloldódni látszik a csoportos összefogásokban, amelyek szinte kivétel nélkül a meglévő kulturális rendszer kritikájaként lépnek fel, és ennyiben már pusztán létezésük is szubverzív tevékenységként fogható fel. A kollaboráció - mint az összefogás speciális formája - egyre terjedő igény, mely feloldja a művész, a művészet ideájának eszményképét. Ezek a megmozdulások egyelőre nem rendeződnek egységes tendenciába, inkább elszigetelt jelenségekként mutatkoznak meg, de a globalizáció, a "war on terror", a környezetvédelem, a kizsákmányolás elleni küzdelem, a társadalomtudatos magatartás mint a társadalomkritika formája jelen van néhány magyar művész és művészcsoport munkájában is (pl. SZAF, Plágium 2000, Société Réaliste, Kaszás Tamás, Mécs Miklós, Csákány István, Erhardt Miklós, Schneemeier Andrea, Horváth Tibor). A saját nézőpontomból mindez azért érdekes, mert ebben a magatartásban megjelenik - annak tagadásán keresztül - a média kommunikációja. A művészet nyelve így formailag közelít a közbeszéd nyelvéhez, mely itt a társadalmi kommunikáció nyelveként van jelen. A globális változásoknak érvényt szerző "láthatatlan kéz" (amely újra és újra kitermeli az év szavát) analógiát mutat az új művészeti megnyilvánulások okaival.

A 60-as, 70-es évek kritikai attitűdje, az ezzel párosuló antidesign, a szándékosan amatőr megoldásokból építkező művek formai jegyei továbbörökítődtek, és a mai ellenzéki, aktivista művészet alapvető eszközévé váltak, mely a "pusztán" esztétikus, tartalom nélküli művészetet kritizálja, valamint a politika eszközrendszerét dekonstruálja. A tipográfia ezekben az esetekben nem pusztán forma, történetesen az alulról szerveződő ellenkultúra eszköze. A 2004-ben a legtöbbet keresett szó, a blog virtuális üzenőfalként, a közösségi oldalak (pl. Facebook)pedig a hálózatépítés szempontjából az aktivista művészet gerilla marketingjének alapvető eszközei. A folyamatosan és gyorsan frissülő egyszerű információs felületek "tulajdonosai" bloggerek, a mai aktivista művészek az ellenkultúra fenegyerekei és az internetkultúra gyermekei, ők használják legtöbbet az év szavait. Ők tudnak legtöbbet az év képeiről, a ,mindent lehet' szabadságában bennük a legerősebb az igény az underground kultúra felélesztésére, az egyéniség uniformizációja helyett annak demokratizálására, a zsíros fogyasztói társadalom megtisztítására, a szegénység felszámolására, az öko-, anti- és egyéb mozgalmak támogatására. Ez a magatartás elsősorban a társadalmi felelősségre épít - az egyéni és kollektív felelősségtudat megerősítésére törekszik. A művészet mindent elsöprő erejében pedig nem bíznak; csupán a demokratikus szervezőelvében hisznek.

A beszámolóm teljes terjedelmében ezen a ponton a következő konkrét példák elemzésén keresztül haladok tovább, melyeket itt a rezümében csak felsorolás szintjén jelzek.

Plágium 2000 művészcsoport multiplika rendezvényei: Az első multiplika show - Nem eredeti, Liget galéria, Budapest, 2008; Az első multiplika piknik, Márc 15. tér, Budapest, 2009; A második multiplika show - Copy Shop, Oberwelt e.V., Stuttgart, 2009; Multiplika automata, Trafó, Budapest, 2009

Pesti eladhatatlan, Don Péter és El-Hassan Róza ötlete alapján,
2008. február 27. - 2008. március 16. Olof Palme Házban www.unsellable.hu

Pesti eladhatatlan, Fischer Judit, Horváth Tibor és Mécs Miklós ötlete alapján,
2008. március 30. Reaktor, http://pestieladhatatlan.blogspot.com/

Typopass, Platán Galéria, Budapest, 2009. október 22. - november 27.,
Kurátorok: Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Angel Judit

Köztes idő: Typopass, Kritikai design és konceptuális tipográfia, Dorottya Galéria, Budapest, 2009. október 14. - november 15., Kurátorok: Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Angel Judit

A fenti példák által szemléltetett jelenség tehát egy olyan új, az avantgardban, a konceptuális művészetben, a fluxusban gyökerező tendencia, amely elsősorban társadalomkritikus attitűdjével fordul a művészeti praxis felé, a művészetet nem pusztán "céltalan" esztétikai értékközvetítőként használva, hanem a társadalmi kommunikáció eszközeként. Az általuk használt eszközrendszer dekonstruálja és egyben demoralizálja a művészet eszményképét, ám felértékeli az egyén tettének értelmét és lehetőségét. Ez az eszközrendszer kritikával illeti a társadalmi kommunikációt, és ahogyan ezt teszi, azzal a köznyelv, a mediatizált nyelv ellentmondásait használja fel saját céljai érdekében. Ezért érdekes jelenség mindebben az új szavak megjelenése, mert ezek egyszerre utalnak egy meghaladott művészeti nyelv tagadására, és egy új, másfajta kommunikáció megteremtésének igényére. Az év szavai nem csak ezeknek a művészeti megnyilvánulásoknak a hátterében meghúzódó indukátor folyamatok letéteményesei, hanem egy felülírt üzenet eszközei is egyben. Az év szavai által megnyilatkozó új tudástartalmak pedig a művészeti nyelvben is új terminusokat vezetnek be: a szó, a szöveg hatalma itt szubverzív módon - nemcsak egyes (élet)művek vizuális formáiban -, az ideológia szintjén jelenik meg.

A múlt évben publikált cikkek írása közben használt szempontrendszerek által jutottam arra a következtetésre, hogy a következő évben interjúk készítését tűzöm ki célul. A célszemélyek továbbra is olyan művészek, akik szöveget használnak műveikben. Itt alapvetően kétféle megközelítést tartok célravezetőnek. Az egyik, hogy a képalkotás során, melyek azok a kifejezésbeli igények, amelyek motiválják a vizuális művészetben az írott nyelv (szöveg, szavak) megjelenítését. A másik, hogy a lassan változó nyelvi környezet, az internet által megjelenő új médiumok, a tudástár megváltozott referenciái (pl. Google), hogyan befolyásolják képzőművészeti munkájukat.

 

Baglyas Erika

Budapest, 2009. január 26.

 

(1) Műcsarnok, Budapest, 2008.október 21. -  november 16.

(2) Trafó, Budapest, 2010. január 29. - február 28.