Beszámoló a Kállai Ernő kutatási ösztöndíjhoz

Iványi-Bitter Brigitta

Képzőművészek az Experimentális Animáció területén, a magyar alkotások helye
a nemzetközi mezőnyben az 1950-es évektől máig, különös tekintettel
a közép-európai kapcsolatokra.
Képzőművészet és experimentális animációs viszonya, hagyományai, forrásai, lehetőségei a jelenlegi kortárs művészeti színtéren

 

A 2009. évben a kutatási programom megalapozása zajlott, az volt a cél, hogy a magyar képzőművészeti indíttatású, experimentális animációt el tudjam helyezni a nemzetközi képzőművészeti és filmművészeti térképen, ugyanis a kutatásom tárgyát képező alkotások nemzetközi szcénában elfoglalt helye eddig feltérképezetlen volt. A kutatás első részében a régió művészeti párhuzamait, kapcsolódásait igyekeztem feltárni. Felvettem a kapcsolatot a volt szocialista országok legelismertebb experimentális animációs szakértőivel, akikkel személyes találkozót és konzultációt kezdeményeztem, és felajánlottam, hogy megszervezem, hogy  előadást tartsanak témájukban Budapesten.  Ezek a szakemberek mind egyetemi oktatók is.  Ezen célkitűzésemnek megfelelően 2009-ben sikerült megszerveznem, hogy Marcin Gizycki művészet- és filmtörténész, filmrendező Budapestre jöjjön. Gizycki nyilvános előadást tartott - vetítéssel egybekötve - 2009 november 26-án az ELTE Esztétika Tanszékén. Az elmúlt évben tehát a legtöbbet a lengyel experimentális animációval foglalkoztam, amihez levelezésünk során Marcin Gizycki rengeteg anyagot adott, majd 2009 november végi budapesti tartózkodása során személyesen is sok összefüggést segített feltárni.
Elsőként azzal foglalkoztam, hogy a lengyel experimentális filmművészet, főként a képzőművészeti indíttatású  animált filmek gyökereit megismerjem. Készítettem egy alapos jegyzetet a szerintem fontos lengyel képzőművészeti és kísérleti filmes anyagból, amelyek véleményem szerint párhuzamba állíthatók a vizsgált magyar alkotásokkal. Ezt részleteiben a beszámolómban leírom.
Eddigi lengyel kutatásaim eredményeként sikerült feltérképeznem, hogy az ötvenes években induló lengyel experimentális animáció honnan táplálkozhatott és milyen nagyobb kulturális keretbe illeszthető, ez pedig azért nagyon érdekes mert a hatvanas években induló magyar alkotók sokat merítettek belőlük.
Fontos volt még annak a hipotézisemnek a "tesztelése", miszerint a lengyel animációs rendezők, akik avantgárd módszereket, és stíluselemeket használtak és rejtett rendszerkritikát fogalmaztak meg filmjeikben, ezek az alkotók valamiféle ellenzéki kört alkottak és ezeket a műveket azért tudták egyáltalán megcsinálni, mert az animációs stúdiókat nem cenzúrázták úgy mint a klasszikus műfajok alkotóműhelyeit (pl. film, irodalom, festészet). Ezt a hipotézisemet azért fontos tesztelnem, mert a téma iránti érdeklődésem egyik pillére, az a feltételezésem, hogy itt úgy jött létre állami finanszírozású, és ezen belül igen nagy költségvetésű avantgárd és majdnem vagy teljesen posztmodern mozgókép anyag, hogy a szubkulturális létre kényszerült alkotók közben a legkeményebb rendszerkritikát fogalmazták meg egy igen szűk közönség számára. Ugyanakkor ezek a művek ma már nagyon széles közönséghez jutnak el (pl. Youtube) és már a képzőművészeti térben is működnek, nem csak a keletkezésükkor egyedül rendelkezésre álló experimentális animációs filmes szcénában. A szakirodalomban Lengyel Animációs Iskolának nevezett csoport tagjait vizsgáltam meg ebből a szempontból: Lenica, Borowczik, Szczekura, Kijowitsch, Schapenbeck, Giersz. Eddig azt találtam, hogy a lengyel film- és művészettörténészek olyan hipotézissel nem élnek, miszerint ezek a rendezők artikuláltan képviseltek volna valamiféle ellenzéki pozíciót. A lengyel művészettörténészek és filmtörténészek engem eddig nem győztek meg a hipotézisem elvetéséről, de nem is támasztották alá. Így aztán a hipotézisemet csak akkor tudom alaposan bebizonyítani, ha a filmjeik analízise mellett az említett alkotóknak a levelezéseit is megnézem, interjút kell készíttetnem az egykori stúdió munkatársaival, és valószínűleg kutatnom kell a lengyel és magyar titkosszolgálati levéltárban fellelhető anyagaikat. Ezt 2010-re tervezem.
2010-es tervem, hogy nyáron Krakkóba, Varsóba és Poznanba utazom, ahol Marcin Gizycki és Jerger Krisztina (Varsói Magyar Intézet igazgatóhelyettese) segítségével ezeket a dokumentumokat megszerzem és lefordíttatom. 2010-es terveim között szerepel a csehszlovákiai experimentális animációs művészet magyar párhuzamainak feltárása is, ebben az ügyben Edgar Dutkával veszem fel a kapcsolatot, aki a téma legnevesebb cseh szakértője. A leghíresebb cseh rendező, Jan Svankmajer feleségével (ő intéz minden találkozót) már felvettem a kapcsolatot és ha minden igaz, akkor sikerül hozzá ellátogatnom ősszel. Svankmajer interjúanyagát videón és printmédiában is közlöm.
2010 végére tehát az a célom, hogy a magyar képzőművészeti indíttatású, kísérleti animációs filmanyagot elhelyezzem a közép-európai művészet térképén lengyel és cseh összehasonlításban.