Kállai Ernő művészettörténészi-műkritikusi ösztöndíj

Junghaus Timea: Balázs János monográfia

2006. évi kutatási beszámoló

Mivel az elmúlt négy évtizedben Balázs János életművét a naiv művészet kategóriájában tárgyalta a szakirodalom (1), s ebben a kategóriában jelentek meg a művek, különböző kiállításokon, rendezvényeken, fontos e kategória megjelenésének és használatának vizsgálata, valamint a naiv művész kifejezés jelentésköreinek áttekintése.

A legkorábbi naiv festők Európában a XVIII. század végén jelentek meg (2). A forradalom társadalmi és szociális fordulópont is volt egyben, melyet Antoine Saint Just (1767-1794, író és forradalmár) szavaival érzékeltethetünk: "Európának új koncepciója van a boldogságról.", melyben minden individuumnak joga van egyénisége feltárásához. Az ipari növekedés hatására beálló keserűség tetőpontján, a XIX. század közepén született a francia naiv festészet három fő alakja: Cheval, Abbé Fouré és Rousseau. Az írásos források hiányában nagyon keveset tudunk korai tevékenységükről, egészen 1885-86-ig, amikor Rousseau megragadta a közönség figyelmét. A megújulás fő forrása az Európán kívüli (egzotikus) kultúrák, és a világkiállítások során ismertté tett primitív művészet volt. Az új "földi paradicsom" hívószavára az európai művészetet kiüresedni látó Gaugain hátat fordított Franciaországnak, és Tahiti szigetén új és bőséges forrást alapozott meg a modern művészet számára.

A naiv képzőművészet újkori története lényegében Henri Rousseau Salon des Independence-beli bemutatkozó kiállításával indult, s ezzel egy időben megkezdődött a naiv művészet iránti érdeklődés szerte Európában, érzékeltetve hatását Münchentől egészen Moszkváig.

Magyarországon a naiv művész kifejezést Bálint Jenő, Benedek Péter paraszt festőről írott tanulmányában szerepel elsőként. 1923-ben Budapesten, majd 1939-ben a bécsi Künstlerházban kiállítást rendeztek műveiből. A sikereken felbuzdulva Bálint Jenő folytatta az őstehetségek felkutatását. 1934-től az Erzsébet tér 2. szám alatt bérelt állandó kiállító helyiséget műveik bemutatására. Mind a nagyközönség, mind pedig a sajtó elismerően fogadta az új kezdeményezést, így az egész országban népszerűek lettek Bálint Jenő, ekkor már egyesületbe tömörített naiv festői. "Magyar őstehetség" címmel az egyesületnek saját lapja indult, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi szinten is ismertté váltak.

A "Balázs jelenség" interpretációjához ma már nem elég a "naiv" kategória kutatása. A magyarországi romák alkotó tevékenységének támogatását, és ellentmondásos módon napjainkig tartó periférián rekedtségét is a kisebbségi intézmények, az "alternatív művészet"-kategória és a "naiv festészet" iránt rokonszenvet érző, a romák alkotásait elsősorban etnográfiai produktumként értelmező közeg és rajongótábor biztosította. Az ország hét állami gyűjteménye (3), több mint kétezer műtárgyat vásárolt fel (1979 és 2004 között), ennek ellenére a roma vizuális művészet a mai napig nem tanulmányozható állandó (vagy rendszeres időszaki) kiállítás keretében.

Balázs János művészetének értelmezése a magyarországi roma értelmiség öntudatra ébredésével egy időben kezdődött. A kisebbségek kulturális gyakorlatainak (cultural practice) értelmezését egy tudományelméleti fordulat segítette elő, melyre "kulturális fordulatként" hivatkozik a művészettörténeti szakirodalom. A tudományos világban bekövetkezett szemléletváltás nem pusztán etnikai, hanem társadalmi nemi és osztály-specifikus vonatkozásokat is hordoz. E szemléletváltást kezdetben az akadémián kívüli értelmiségi körök kezdeményezték a nyugati társadalmakban, a polgárjogi, illetve diákmozgalmak társadalmi változásokat generáló hatására. A változás Közép és Kelet-európa országaiban csak a kilencvenes évek elején kezdődött meg, a kulturális fordulat elgondolásának bevezetésével folyóirat cikkek, könyvek formájában, és a kulturális demokrácia fogalma is csak ekkor kristályosodott ki a társadalmi nyilvánosság különféle fórumain zajló viták hevében.

Balázs János életrajza a rendelkezésünkre álló szakirodalom alapján nem rekonstruálható teljes mértékben, az egyes írók egymást ismétlik, a tények és egy konkrét személyiség helyett egy mitikus, egyedülálló jelenség, a naiv, őstehetséggel megáldott festőgéniusz homályos képe rajzolódik ki.

Biztosabb támpontot a művész saját feljegyzései, irodalmi alkotásai, valamint még élő barátai és legrégebbi gyűjtői jelentenek (4). Ez a kép helyenként ellentmond az elterjedt, nagy szegénységben élő, tanulatlan cigány festő-képnek.

Az eltelt négy évtizedben nemcsak a hagyományos roma kultúra újrafelfedezése történt meg, hanem olyan új művészet teremtése is, amely bekapcsolódik az európai kultúra, művészet folyamatába. A kapcsolatot a roma értelmiség új generációi jelentik. Küldetésük a sztereotípiáktól való megválás, és egy diverz, a cigányságon belüli pluralitást megmutató, árnyalt és helyes (korrekt) kép kialakítása, mind a többségi társadalom percepciója, mind pedig a kisebbségi közösségi és egyéni identitás számára.
A tanulmány Balázs életmű interpretációja során felveti a kérdést: hogyan lehetséges, hogy a hatvanas évek legtanultabb és legműveltebb cigány értelmisége, aki verseket, novellákat, önéletrajzi naplót írt, és ismerte a modernista művészetet, naiv művészként vált ismertté, annak ellenére, hogy életművében egyértelműen naturalisztikus, expresszionista, és posztraumatikus korszakok különíthetők el, és miért nem vett eddig tudomást a művészettörténeti kutatás a pécskődombi cigánytelep többi festőjéről? A Balázs műalkotások interpretációjakor eltekintünk a "naiv festő" kifejezés használatától, valamint a naiv kategória vonzáskörében született teóriáktól és új, az elmúlt két évtizedben született és elterjedt megközelítést, a kritikai kultúrakutatás (Cultural Studies), valamint a kisebbségi kultúra kutatás eszköztárát (Minority Studies) mozgósítjuk az analízis során.

(1)Autodidakta cigány képzőművészek II. Országos Kiállítása. Kat. Szerk. Kerékgyártó István, Budapest, 1989; Roma képzőművészek III. Országos kiállítása, szeerk. Kerékgyártó István; Továbbá a naiv művészet kontextusában kerülnek bemutatásra cigány alkotók munkái a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeumban.

(2)Otto Bihalji-Merin: A naiv művészet. A naivok festészete. Gondolat. Budapest, 1983. 31. o.

(3)Néprajzi Múzeum, Kecskeméti Naiv Múzeum, Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher, Magyarországi Roma Parlament, Magyar Művelődési Intézet, Nógrádi Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria

(4)Az életrajz konstruálásában felhasználtam Kéntor Judit szociológus interjúit Sőreg Dénes magángyűjtővel és Tóth István fotográfussal. In: Egyedi és etnikus elemek Balázs János művészetében. Szakdolgozat. ELTE, Szociológia szak. Konzulens: Szuhay Péter.