Beszámoló a Kállai Ernő kutatási ösztöndíjhoz

Sonnevend Júlia

Kortárs művészet és kortárs vizuális kultúra határterületei
a digitális hálózatok korában

 

Publikációk, tervezett publikációk

- A Kállai ösztöndíjpályázatba foglalt terveimnek megfelelően írtam egy tanulmányt Kállai Ernő i10-ben publikált 1927-es fényképészetelméleti szövegéről. A tanulmány célja, hogy Kállai Ernőnek a fényképészet művészi lehetőségeivel kapcsolatos pesszimizmusát elhelyezze munkásságának tágabb kontextusában. A tanulmányban igyekeztem áttekinteni Kállai Ernő rendszer és technológiaelméletét, illetve ezek változásait, s ezen elméletek tükrében értelmezni bizalmatlanságát a fénykép-kultúra terjedésével szemben.

- Szeptember óta kéthavonta publikáltam a Columbia Journalism Review amerikai folyóiratban Michael Schudson Columbia egyetemen oktató professzorral a Research Column szerzőjeként. A kutatási rovat célja, hogy idei tanulmányokra reflektáljunk rövid esszékben. Ebben az évben eddig három esszénk jelent meg. Legutóbb a Journal of Visual Culture-ben publikált Aurora Wallace tanulmányt elemeztük ("Mapping City Crime and the New Aesthetic of Danger"), amely a bűncselekmények vizualizálásának kérdéskörét feszegette http://www.cjr.org/magazine/.

- Az év folyamán írtam egy képelméleti tanulmányt angolul az újságfényképek ontológiájáról. A tanulmány célja, hogy áttekintse, milyen egyedi képi tulajdonságokkal bírnak az újságfényképek összevetve más képtípusokkal. A szövegben erőteljes hangsúlyt helyeztem arra a kérdésre, hogy miképpen találnak sajtófotók új otthonra kortárs művészeti alkotásokban, többek között Gerhard Richter munkásságában. Tervezem, hogy 2010 folyamán lefordítom a tanulmányt, pontosabban újraírom magyarul folyóiratközlésre. Rövid részlet a magyar változatból:

"A sajtófotó történetének kezdetén sok szerkesztő ellenállt és megtiltotta a fényképek alkalmazását az általuk szerkesztett újságokban. Kevin G. Barnhurst említi tipográfiatörténeti monográfiájában, hogy "a szerkesztők, kik ellenálltak, szövegközpontú képzésben részesültek s aszerint is gondolkodtak: számukra a fénykép egyszerűen nem volt elég komoly(1)." Ma mintha épp az ellenkező szélsőséget tapasztalnánk: a fényképek jelenléte egyre erősebb mind a hagyományos médiában, mind az új, online médiában. Például a Frankfurter Allgemeine Zeitung híres volt a képekkel kapcsolatos bizalmatlanságáról; a címlapon csak két alkalommal tettek kivételt: a német újraegyesítés napján 1990. október 4-én és a New York-i terrortámadás után, 2001. szeptember 12-én. 2007-ben a Frankfurter Allgemeine Zeitung szakított e hagyománnyal, és minden alkalommal képet közöl a címlapon.

Mind a fényképekkel kapcsolatos heves szerkesztői ellenállás, mind a fényképek irányába tanúsított odaadás fetisizáló hajlamokat tükröz: mindkét hozzáállás különleges erőt és hatalmat kölcsönöz a képi ábrázolásoknak. Úgy tűnik, hogy az újságfényképek a képek különös birodalmába tartoznak és magukra vonják a képrombolók és a képimádók figyelmét. Az újságfénykép iránti rajongás éppúgy, mint az újságfényképekkel kapcsolatos heves ellenállás azonban szenvedélyből táplálkozik és nehezíti az újságfényképek használatának higgadt elemzését. A szélsőséges hozzáállások hívei az újságfényképeket egy mozdulattal a képek differenciálatlan halmazába helyezik, és nem gondolkoznak el e képtípus egyedi sajátosságain. Az újságfényképek elméletén töprengőnek azonban muszáj elgondolkoznia azon, hogy milyen különbségekkel bír az újságfénykép más képi ábrázolásokkal összevetve. Miben különbözik az újságfényképek kultúrája más képek kultúrájától?

E tanulmányban három kérdést fogok feltenni az újságfényképekkel kapcsolatban. Megpróbálok különleges helyet vájni ki nekik a képek birodalmában három kérdés segítségével:

• Hogyan viszonyulnak az újságfényképek az újságszövegekhez?

• Hogyan hasznosítunk újra, használunk fel újra újságfényképeket?

• Mi a jelentősége az újságtér szűkősségének az újságfénykép szempontjából?"

- Beadtam egy fejezetjavaslatot James Elkins (School of the Art Institute of Chicago művészettörténész professzora) új vizuális kultúra tankönyvéhez. A kötet célja, hogy újragondolja Nicholas Mirzoeff 1998-as kanonikus Visual Culture Reader kötetét az elmúlt évtized hozta technológiai, kulturális változások tükrében. A kötet közelmúltban megjelent jelentős vizuális kultúrával kapcsolatos szövegekről publikál kommentárokat. A fejezetem a francia filozófus Bruno Latour: "What is Iconoclash? Or Is There a World Beyond the Image Wars?" című esszéjét elemzi, amelyet Latour a 2002-es karlsruhe-i (Center for Art and Media Karlsruhe) "Iconoclash: Beyond the Image - Wars in Science, Religion and Art" kiállítás kurátoraként publikált. (http://visualreader.pbworks.com/)

- Nicholas Mirzoeff, a New York University vizuális kultúra professzora új blogot indít márciusban "Az új hétköznap" címmel, amely Elkins vizuális kultúra tankönyvéhez hasonlóan arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon ráncfelvarrásra, újragondolásra szorulnak-e a kilencvenes évek derekán született vizuális kultúra elméletek. Nicholas Mirzoeff megkért, hogy írjak egy rövid esszét a nyitó számba, így az elmúlt hónapban ehhez végeztem kutatásokat.  Terveim szerint az esszé arról fog szólni, hogy az új médiák nem változtatnak a narratívák, történetek iránti elementáris vágyunkon. S mivel az új terjesztési technológiák révén különösen nagy mennyiségű információnak vagyunk kitéve, így még fontosabbá vált, hogy a sokféle, s gyakorta képi információt megfelelő textuális környezet övezze, amely segít az értelmezésben. A digitális médiák korában különösen fontossá vált a személyes narráció: valamely általunk ismert, szeretett személy javaslata, gondolata az adott képről.

"Fülünkből lóg az írásunk, avagy egy digitális flâneur hétköznapjai" címmel esszét publikáltam a Café Bábel folyóiratban 2009 szeptemberében. A tanulmány Baudelaire híres flâneur alakját képzeli el a digitális technológia korában, a szöveg eljátszik a gondolattal, hogy mennyiben változik a flâneur percepciója a városi térről, ha kezében iPhone-t tart, s hátizsákjában laptopot cipel. http://www.cafebabel.hu/szamok/utca/sonnevend

- A Kállai - pályázatban foglaltaknak megfelelően elkezdtem dolgozni az esszékötetemen, amely tartalmazna magyar nyelven született tanulmányokat, esszéket éppúgy, mint eredetileg angolul születettek fordításait. A kötet a Miről álmodik a digitális fénykép? Esszék a kortárs vizuális kultúráról munkacímet viseli. E kötet összeállítása több évet fog igénybe venni, hiszen nem ad hoc, összecsapott válogatást tervezek, hanem olyat, amely valóban csak kiemelkedő szövegeket tartalmaz tőlem, s amelynek tiszta, koherens narratívája van.

- Dolgozom továbbá két könyvfejezeten amerikai művészettörténeti, kulturális szociológiai kötetekbe, ezek részleteiről írásos beszámolómban tájékoztattam a kuratóriumot (kiadói kérésre a kötetek részletei egyelőre nem nyilvánosak).

 

interjúk

- A Népszabadság Top Felsőoktatási Intézmények 2009 kiadványa számára adtam egy interjút (2009 november 24., 90 - 91. oldal) Az interjú kiemelt helyen, a beszélgetés bevezetésében szól a Kállai - ösztöndíjról.

2009. július 15-én áttekintő jellegű interjút adtam szakmai tevékenységeimről a Klubrádió Dobszerda című műsorának. Az interjút Váradi Júlia készítette. http://www.klubradio.hu/index.php?id=145

Website

Mindaz, ami nem férhetett bele e rövid beszámolóba megtalálható az új honlapomon: http://julia-sonnevend.com/

 

(1) Kevin G. Barnhurst, Seeing the Newspaper [New York: Saint Martin's Press, 1994], 40