Fotó: Németh Róbert

Takács Szilvia

Marcal

A public art mű a kistelepülések alapvető problémáit, az elöregedést és az elnéptelenedést állította középpontba. A művész megmintázta Karakót, a 220 lelkes Vas megyei települést és környezetét, majd 70 x 80 cm-es méretben betonba öntötte a makettet. A szobrot a karakói Polgármesteri Hivatal előtt állították fel. Az alkotó a tájelemeket színesre festette, de a falu precízen megformált házait fehéren hagyta.
A projektindító megnyitó napján (2009. november 21-én) a település lakói közösségi akció keretében festhették ki saját házukat a maketten. Az aktusra a falu minden lakója személyre szóló meghívót kapott, amelyben a művész gyengéd fenyegetést is megfogalmazott: aki nem gondoskodik a maketten háza lefestéséről, azé végleg fehéren marad. Aki nem akart szégyenben maradni, az vagy eljött vagy legalább gondoskodott a képviseletéről.
A művész - részben bátorításként - a jelen lévő idősek házait a tulajdonosok instrukciói alapján lefestette, valamint azokét is, akik betegség vagy egyéb akadályoztatásuk miatt üzentek és kérték, hogy lakhelyüket helyettük fesse ki. Azok a házak, amelyek tulajdonosai nem jöttek el és nem is képviseltették magukat, fehéren maradtak - ezzel azonnali diskurzust indítva a témáról a közösség jelenlévő tagjai közt.
A közel ezeréves település a Marcal folyónak köszönheti a létét. Az akkor még mocsaras, szinte átjárhatatlan folyó völgyének egyik legjelentősebb átkelőhelye volt a falu, amelyet még földvár is védett. A 20. század második felében a vízszabályozási és bányászati munkák eredményeként a Marcal bővizű folyóként, fürdőként, strandként szolgáló partjával a mikrotársadalom életének szervezője lett. A nyárádi bauxitbánya bezárásával azonban vize elapadt, csendes folyásúvá vált, elmocsarasodó partját a természet lassan visszahódította.
A szobor ivókútként is funkcionál. A művész szimbolikus gesztussal él: a plasztikán elhelyezett csap vize egy kis vízgyűjtő medencében összegyűlve a makett-Marcal medrét táplálja, ismét bővizű folyóvá változtatva azt.
Az önkormányzat kérésére a mű a public art program után is köztéren maradt. A művész nyitva hagyta a kérdést: ad-e még lehetőséget a lefestetlenül maradt házak gazdáinak, vagy egyes épületek örökre fehéren maradnak.